ÜDVÖZLÖK MINDEN KEDVES LÁTOGATÓT!

Weboldalamon megpróbálom bemutatni az Édesvízi Ráják (Potamotrygon, Rochen, Stingray) általam tartott fajtáinak tartását, tenyésztését. Jó szórakozást.

Remélem nálunk is jobban elterjed ezeknek a csodaszép halaknak a tartása.

 

Elől járóban egy fontos dolgot le kell szögeznünk az édesvizi ráják tartásával kapcsolatban.

Tévhit az, hogy ezek az állatok valamilyen különleges, vagy nehezen megvalósítható akváriumi körülményeket igényelnek. Az is tévhit hogy nehezen tarthatók és szaporíthatók.

Sok negatív tapasztalat a rájákkal kapcsolatban csupán abból származik, hogy vásárlás előtt nincs valaki tisztában néhány fontos alapszabállyal. Ezen ismeretek birtokában bátran mondhatom, hogy eme különleges állatok akváriumi tartása nem sokkal nehezebb, mint egy sügéres, vagy egy diszkoszos, netán egy növényes nano akvárium fenntartása.

Az édesvizi ráják csupán 2 fontos dologra érzékenyek:

1, Tiszta víz.

2, Megfelelő nagyságú "élőhely".

Mit is értünk pontosan e fogalmak alatt?

A ráják a víz néhány paraméterére érzékenyek és vannak olyan tényezők, mellyel szemben abszolút jól alkalmazkodóak.

Az ammónia minden hal számára rendkívül veszélyes! A ráják a vízben található nitrát tartalomra érzékenyek.

Ennél fogva az elsődleges fontosságú dolog a megfelelő mechanikai és biológiai szűrés megvalósítása.

Az ideális vízminőség az a nulla nitrát tartalom lenne, mely szinte lehetetlen. Azonban az alacsony szinten tartása igen is kivitelezhető.

A nitrátos vízben a ráják a homokba fúrják magukat, nem esznek és nem lesznek aktívak, mozgékonyak. Valójában "érzik a veszélyt" mely az életükre leselkedik.

A szűrőrendszer legalább 20%-a legyen a teljes akvárium méretnek. Nagyon fontos rájás akvárium esetében a kellő átgondoltsággal kialakított előszűrő egység. Ez az egyik módja annak, hogy a szűrőrendszerünk ne legyen túlzottan terhelt és hogy biztosítani tudjuk a kellő biológiai szűrést.

Emellett szükséges a heti kb 20-30%-os egy vagy több részletben történő vízcsere, normál csapvízzel.

A ráják testük nagyságánál és életritmusuknál fogva gyors anyagcsere folyamatot hajtanak végre. Mondhatjuk, hogy az egészséges ráják állandóan éhesek! Ez azonban nem jelenti azt, hogy állandóan etetnünk kellene őket! Sokan itt követik el az első hibát! Mivel szeretjük házi kedvenceinket és ők ezt nagyon jól tudják, így amikor egy rája gazdija megjelenik az akvárium előtt az állat ösztönös pavlovi reflexének köszönhetően, azonnal az üveg előtt követeli az élelmet. Rendszerint azzal fejezi ki ezt, hogy a szájába veszi a talajról a homokot és az üvegre fújja, felénk, jelezve ezzel hogy valamit szeretne..... Mi mást ha nem a kedvenc eleségét?

Mivel a ráják nem egyszerűen "csak egy halak" az akváriumban, hanem háziállatok, így nyilván sok tulajdonos örömét leli házi kedvence folyamatos etetésében. Ezt az állatok pontosan tudják, hiszen rendkívül intelligensek.

Tehát a gazdi beadja azt a pár szem kis rákot, vagy kagylót, és mosolyog magában, hogy milyen jó étvágya van a kedvencünknek. De sajnos a sok táplálék egyenes következménye a sok melléktermék.

A ráják ürüléke a bomlási folyamatok alapanyaga, melynek következtében a nitrát szint gyorsan megnövekszik. Alapvetően egy felnőtt, kifejlett rája naponta egyszer igényli az eleséget.

A napi adag kb 5-6 db kagylóhús, vagy kb 10 dkg rák, vagy halhús.

Az újszülött rájákat napi 3-4 alkalommal kell etetni, egészen 2-3 hónapos korukig, majd ezután csökkenteni kell a mennyiséget napi 2, majd pedig napi 1 etetésre.

A rájáink testén kitűnően nyomon követhető hogy megfelelően vannak-e etetve. Egy "jó húsban lévő" rájának nem látszik ki a medencecsontja, és a szemei között a homlokán a zsírréteg olyan vastagságú hogy a koponyacsont nem kivehető. A farok töve vastag, zsírtartalékkal rendelkezik. Mielőtt ráját vásárolunk, feltétlenül győződjünk meg róla hogy az állat jó étvágyú, és hogy megfelelően jó kondícióban van. Semmi esetre se vegyünk olyan állatot, ami nem eszik azonnal, ha eleség kerül az akváriumba!

A legtöbb rája pusztulás azért fordul elő mert a beimportált halak döntő többsége nem kezd el enni.

Ennek oka a ráják rossz stressz tűrő képessége. A halászás, tárolás, utaztatás a ráják legnagyobb ellenségei. A beimportált egyedek számára az európai vízminőség változás további stresszt okoz, melynek hatására egyszerűen nem kezdenek el enni, sőt a legtöbb esetben szabályosan éhen halnak inkább.

A beadott eleség fölött átúsznak, mintha nem lennének éhesek.

Akár hetekig is kihúzhatják élelem nélkül, de a végén a legyengült szervezetük sajnos végleg feladja.

Amennyiben tehetjük, hazai szaporulatból vásároljunk halakat, mert ezek az állatok születésüknél fogva megszokták az itthoni vizeket és probléma mentesen tarthatjuk őket csapvízben. Jó eséllyel semmilyen problémánk nem lesz a jövőben velük és életük során ezek a halak nincsenek kitéve egy olyan stressznek, hogy a világ másik pontjáról egy másik éghajlati övből, egy másik, megszokott élőhelyről átemigrálják őket hazánkba.

Nem beszélve arról, hogy a vadonfogásról alkotott gondolataink és a valóság sajnos merőben más...

A rájákat általában horoggal fogják és nem hálóval. Ennek következtében rengeteg rája lenyeli a horgot, melyet a halász vagy ki tud szedni, vagy maradandó belső szervi sérülést okoz az állatnak, sőt sok esetben elvágják a damilt és a mélyen benyelt horgot az állat gyomrában hagyják, melyet csak fémdetektorral leht utólag analizálni.

Ezt pedig csak műszerrel lehet kimutatni. Számos, hónapok múlva elhullott import rája esetében a halál oka a belső szervekben betokosodott horog volt.

Azt már ne is említsük, hogy az édesvizi ráják őshonos területein az általános emberi higiénia is sokszor gyerekcipőben jár, tehát nem várhatjuk el egy Dél-Amerikai halásztól hogy betegségtől mentes ráját szállítson le nekünk Európába, hobby állatként.

Ezeket a tényeket érdemes figyelembe venni, mielőtt egy kb 3-4 évtizedig is élő házi kedvencet vásárolunk magunknak.

A vízminőséggel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a ráják a nitráton kívül, gyakorlatilag a víz többi paraméterére egyáltalán nem kényesek, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy könnyen alkalmazkodóak.

A PH érték gyakorlatilag közömbös számukra. éppolyan sikeresen szaporíthatók 6.00-ás és akár 8.00-as vízben is.

Ugyanez a helyzet a vízkeménységgel is. Nem befolyásolja sem az étvágyukat, sem a szaporodó képességüket, sem az általános kedvüket. (természetesen egyes fajon belüli típusok érzékenyebbek lehetnek a PH-ra, mint pl a "virágmintás" ill. "tigris" változatok)

Természetesen a kristálytiszta jól megszűrt vízben mutatnak a leginkább eme gyönyörű állatok.

A víz hőfoka viszont annál fontosabb szempont!

A ráják igen érzékenyen reagálnak a vízhőfok hirtelen változásaira. Terhes rája akár el is vetélhet ha 1-2 fokkal hidegebb vízbe kerül, ami komoly stressz kiváltó tényező ezeknél az állatoknál.

Az ideális vízhőmérséklet: 28-30 celzius fok.

Kerüljük tehát a hirtelen vízhőfok ingadozást, pl. az akvárium vízcseréjénél.

Javasolt inkább a többszöri, kisebb mennyiségű vízcsere.

A másik fontos területe az édesvizi ráják akváriumi tartásának, a megfelelő nagyságú akvárium.

Itt egy egyszerű alapszabályt kell alkalmaznunk:

Minél nagyobb, annál jobb és nyugodtan eshetünk megalomániás túlzásokba is, ennek rájáink csak örülni fognak!

Alapvetően a ráják talajon úszó halfaj, tehát nem az akvárium magassága a fontos tényező, hanem főként az alapterülete.

Az ideális akvárium mélység a nagyobb testűeknek 100cm-től kezdődik és legalább 2 méter hosszúságú.

A magassága bőven elég, ha eléri a 60-70 cm-t.

Az akváriumban minél nagyobb vízmennyiség lesz, annál stabilabb életkörülményt tudunk biztosítani kedvenceink számára.

Pl. a vízhőfok változásánál is ez egy fontos tényező.

Fontos még a megfelelő szintű oxigén ellátás az akváriumban.

Nagyobb akváriumokban 2-3 db levegőporlasztó követ is elhelyezhetünk, mert a nagytestű ráják oxigén igénye elég magas. Ezen kívül a megfelelő áramlást az

akváriumunkban ezek az eszközök is elősegítik, annak érdekében, hogy ne tudjon szennyezőanyag leülepedni a medence aljára.

A medence fenekére érdemes apró szemű kvarchomokot használni, melyet rájáink egész nap előszeretettel fognak "turkálni".

Biztosak lehetünk benne hogy a megfelelő körültekintéssel megszerzett édesvizi rájáink rengeteg örömet fognak okozni számunkra a jövőben.

ők nem halak, ők ráják! 

Ezt a mondatot pontosan értik azok, akiknek megadatott a lehetőség, hogy ilyen csodálatos élőlényekkel gazdagítsák a környezetüket!

 

szerző: Péter Pintér